Friedmann Mór,
Friedmann Mór,
az izraelita hitközség főkántora Budapesten, szül. 1827. márcz. 7. Hrabóczon Zemplénmegyében jómódú szülőktől, kik fiokat rabbinak szánták. Már gyermekkorában tanulta a talmudot, s miután szép hangja volt, a hagyományos ősi szent énekek tanulásában tünt ki; 13 éves korában, mely kor az ósdi zsidóknál a függetlenség és férfiasság kezdete, kezébe vette a vándorbotot, hogy az ország többi rabbijánál tanuljon. Azonban egy ismerőse örökségben virágzó üzletet hagyott örökül reá, de ezt csakhamar ott hagyta, és Nyitramegyében Brezován iskolát vezetett; nappal tanított, éjjel tanult és régi hajlama a művészethez ujra fölébredt benne; mint vándor dalnok barangolá össze hazája nagy és apró zsidó községeit. 1844-ben Német-Keresztúron, Goldmark Károly kitűnő zeneköltő atyjánál, mint második kántor és tanító nyert alkalmazást és oktatást a rendszeres énekművészetben; ezen idő alatt a közeli Sopronba járt a paedagogiai tanfolyamot hallgatni. Ő volt az első, ki magyarúl tanított a német-keresztúri zsidó iskolában. 1848-ban Sopronban lett kántor és vallástanító; a Jellachich ellen szervezett népfelkelők közé ő is beállott, azonban karját kificzamítá s haza bocsátották. Később Bécsbe ment, hol több zsinagógában szolgált, szünóráit zsidó irodalmi s paedagogiai tanulmányokra fordítva. Értekezései a Wiener Mittheilungen, Ben Chananja, Illustrirte Judenzeitung, Neuzeit sat. zsidó szaklapokban jelentek meg. 1857. jún. 23. a pesti zsidó hitközség kántorának választotta meg; azonban mielőtt új hivatalát elfoglalta, hosszabb utazást tett külföldön, hogy a nagyobb zsidó hitközségeket tanulmányozza. Budapesten a dohányutczai zsinagóga felavatásakor (1859. szept. 6.) énekelt először. Az országos rabbi képző intézetnek tanára, a cs. kir. arany érdemkereszt tulajdonosa, az országos izraelita hitközség hivatalnokok egyesületének és több más egylet elnöke volt. Meghalt 1891. aug. 29. Budapesten.
Midőn 1859-ben a pesti főkántorságot elfogadta, egy emlékiratban, melyet az előljáróságnak benyújtott, az isteni tisztelet terén alkotott czélszerű ujítások elfogadását ajánlotta s azok meghonosítását keresztül is vitte. Igy származott az orgona a zsinagógában, mely az orthodoxok szemében még ma is szálka. Zene-szerzeményei nemükben a legjobbakhoz tartoznak s maga Liszt Ferencz nagy elismeréssel nyilatkozott rólok 1865-ben. Az országnak számos, a pestihez módosított izr. hitközségeiben az ő szent énekei hangoznak.
Munkái:
1. Israelita vallásos énekek, a nyilvános isteni tisztelet, az iskolai és a házi áhitat számára, ima könyvvé rendezte és zenével kiadta Friedmann Mór, magyarította Tatai András. Pest, 1861.
2. Gyászének báró Eötvös József emlékére. Pest, 1871.
Kéziratban maradt 70 vallásos éneke.
Arczképe, fametszet a Friedmann-Album mellett.
Magyarország és a Nagyvilág 1872. 39. sz. arczk.
Friedmann-Album, Budapest, 1875. arczk.
Petrik Könyvészete.
Lippe, Bibliogr.-Lexikon Wien, 1881. 120. l.
Nemzet 1891. 237. l. és gyászjelentés.
