Friedenfels Jenő,
Friedenfels Jenő,
cs. kir. udvari tanácsos, Friedenfelsi Drottleff Márton unokája, F. Frigyes nagyszebeni biró és Schwind Lujza fia, szül. 1819. decz. 3.; miután anyja 1825-ben másodszor ment férjhez Bedeus Józsefhez, F. mostoha atyjával 1826-ban Kolozsvárra, 1847-ben pedig Bécsbe költözött; ott végezte középiskoláit és egyetemi tanulmányait, azután Kolozsvárt a hazai törvényeket tanulta s 1839. aug. 5. mint irnok az erdélyi guberniumnál lépett államszolgálatba; a kir. táblánál folytatott egy évi gyakorlat és az ügyvédi censura letétele után egyideig a nagy-szebeni városi s kerületi törvényszéknél gyakornok volt. 1844. aug. az erdélyi kir. udvari kancelláriánál fogalmazónak lépett be. Kolozsvárt tartózkodása alatt a gazdag guberniális levéltárban Mike Sándor allevéltárnok vezetése alatt a jogtörténet búvárlására adta magát, az 1841–43 országgyűlésen pedig, atyja mellett, az állam politikai szövevényeibe avattatott be. 1844. nov. Jósika Sámuel báró magához vette az erdélyi udvari kanczellária elnöki irodájába, hol 1846-ban tiszteletbeli udvari fogalmazó lett. 1848-ban, midőn az erdélyi udvari kanczellária feloszlattatott, visszatért hazájába Nagy-Szebenbe. Beutazta a szászok földjét, hogy a népet tanulmányozza. Az ujegyházi (Leschkirch) szék megválasztotta követének a pesti országgyűlésre; szept. 19. azonban ő is elhagyta az országgyűlést és visszament Nagy-Szebenbe, hol az ujon alakult szász komitéhoz csatlakozott, mely őt decz. 3. mint követet küldte a császári udvarhoz; tevékeny részt vett a decz. 21. manifestum kibocsátásánál. Később is Bécsben maradt és Stadion felszólítására mint fogalmazó a belügyminiszteriumba lépett, hol 1850-ben miniszteri titkárnak nevezték ki. Az 1852. császári körúton a felség mellett volt és 1853-ban mint helytartótanácsos küldetett Magyarországba. 1859-ben udvari tanácsossá neveztetett ki s 1860. máj. Benedek táborszernagy mellé osztatott be; ekkor Budán maradt az év végéig, midőn Bécsbe hivatott, hol mint miniszteri tanácsos a sajtó ellenőrzésével volt megbizva. 1862. decz. 31. gr. Nádasdy miniszt. kivánságára mint előadó az erdélyi udvari kanczelláriához tétetett át. Az 1863–65. szebeni gyűlésre az újegyházi kerület ismét megválasztotta követének; onnét pedig a bécsi birodalmi tanácsba küldetett, melyet annak föloszlásakor (1865. júl.) hagyott el. Midőn 1867. márcz. 9. az erdélyi udvari kanczellária ismét feloszlattatott, F. rendelkezési állapotba, 1868. okt. 11. pedig nyugalomba helyeztetett.
1844-től 1863-ig számos publicistikai czikket irt a lapokba, nevezetesen a Transsilvániába (1845-től Schuller és később Hann szerkesztése alatt), 1848-ban Zang Pressejébe, Benigni Siebenbürger Botejába s Schmidt Henrik Unterhaltungen aus der Gegenwartjába (melyet 1848 kora tavasztól deczemberig szerkesztett is); 1849-től 1851-ig szorgalmasan dolgozott a bécsi Pressébe, az ágostai Allg. Zeitungba, Kuranda Ostdeutsche Postjába, Pressburger Zeitungba s néha a Pester Zeitungba is; czikkei közül említendők az archiv des Vereins für siebenb. Landeskundeban (II. 1846. Die Archive Siebenbürgens als Quelle vaterländischer Geschichte, Uebersicht der Josephinischen Grundausmessungen in den Jahren 1786–1790.), a Wiener Zeitungban (1858. 143. sz. Nekrolog des Oberlandeskommissärs Jos. Bedeus von Scharberg, ugyanez a Transsilvaniában is), a szabadkőművesi Zirkel cz. lapban (1874. Freimaurer in Siebenbürgen. Kézirat gyanánt a Joseph Bedeus cz. munkájából), a Hermannstädter Zeitungban (1869. 144. sz. Nekrolog des Sektionschefs Ludwig Freiherrn von Rosenfeld), a Verhandlungen und Mitheilungen des siebenbürg. Vereins für Naturwissenschaften in Hermannstadt cz. folyóiratban (1880 és 1885. Ueber Artemia salina und andere Bewohner der Soolenteiche in Salzburg); az Allg. Deutsche Biographie-ban is jelentek meg tőle életrajzok, így a Bedeus Józsefé és Benigni Józsefé.
Munkái:
1. Beiträge zur Geschichte der Grafen von Burchperg in Siebenbürgen. Wien, 1852.
2. Zum Leben des Bürgermeisters von Hermannstadt Georg Hecht. Wien, 1853.
3. Joseph Bedeus vom Scharberg. Beiträge zur Zeitgeschichte Siebenbürgens im 18. Jahrhundert. Wien, 1876–77. Két kötet.
Kéziratban: Heinrich Schmidt. Eine biographische Skizze; Briefe aus dem Orient, 1872. (30 levél Egyptomban, Sziriában és Törökországban tett utazásról.)
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 566. l.
