Fischer Lajos (nagy-szalatnyai báró),
Fischer Lajos (nagy-szalatnyai báró),
cs. és kir. főhadnagy a 6. sz. huszárezredben, F. Sándor báró és Serényi Erzsébet grófnő fia, szül. 1855. febr. 28. Páviában. Mint Afrika-utazó rövid idő alatt nagy tekintélyre emelkedett. 1891. év őszén vezette a rabszolgaság ellen működő német társaság expeditióját Zanzibárból a Victoria Nyanza tó mellékére; 1892. ápr. 14. Ukerévébe utazott; máj. 12. lázba esett és nem sokára rá megvakult a jobb szemére és pedig közvetlenül az expeditiónak az Ukéréve tóhoz érkezte előtt. De azért minden erejével közreműködött az állomás fölépítésénél; máj. 22. azután egészen megvakult, de annyira el is gyöngült, hogy ágyba kellett feküdnie; orvosságot nem akart bevenni, mert a chinin fokozta fülzugását, melyet különben is alig birt már kiállani. A láz jún. 3-ig tartott; néha fel is kelt ágyából, de már jún. 30. túl nem birta többé ágyát elhagyni, sőt gyakran magánkívül volt, mígnem júl. 2. meghalt. Holttestét a Muauza közelében júl. 3. temették el; a koporsót zászlókkal diszítették föl és a gyarmati katonák sortűzzel kisérték sirjába.
Természetrajzi czikkei a Mittheil. des Ornith. Vereins in Wien cz. gyűjteményben (1882. Schlussliste von 6. bis 14. October 1881. zu Pomogy, Beobachtungen am Neusiedlersee, 1883. Ornithologische Beobachtungen vom Neusiedlersse, Im Kapuvarer Erlenwalde, 1884. Notiz über zwei überwinterte Staare, 1885. Herbst- und Winterbeobachtungen am Neusiedlersee und Hanság, Ein interessanter Enten-Bastard, Ankunft von Motacilla alba in Hanság), a Vadászlapban (1887. A Hanságból); egy Lóczy Lajoshoz intézett magyar levelét Njegeszi pr. Bukumbi 1892. máj. 5. közölte a Földrajzi Közlemények (1892); utolsó levelét pedig, melyet Höhnel osztrák-magyar sorhajó hadnagyhoz intézett, Hevesi L. a Fremdenblattban (1892. nov. 10. sz.)
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. 329. l.
M. Könyv-Szemle 1888. 22–23. l.
Daday, M. Állattani Irodalom 1881–90. Bpest, 1891. 157. 249. l.
Századok 1892. 865. l.
Földrajzi Közlemények 1892. 48, 367. l. (Lóczy Lajos.)
Budapesti Hirlap 1893. 6. sz.
