Fischer István (nagy-szalatnyai báró),
Fischer István (nagy-szalatnyai báró),
egri érsek, b. F. József kamarai igazgató és b. Perényi Erzse fia, szül. 1754. okt. 21. Bacskón Zemplénmegyében; a papi pályára lépett s 30 éves korában gróf Esterházy Károly egri püspök kanonokká nevezte ki; 1802-ben dulcignói vál. püspök s a hétszemélyes tábla praelatusa lett. 1803-ban egri érseki helyettesként szerepelt, míg ő felsége érdemeit 1804. aug. 20. a szatmári új egyházmegye főpásztori hivatalával jutalmazta meg. Mikor 1807-ben az egri érsekség megüresedett, b. F.-re esett (szept. 18.) a választás és ő ismét visszatért Egerbe; ezután val. belső titkos tanácsos, Hevesmegye főispánja és szent István király rendjének nagykeresztese lőn. 1809-től 1819. üresedésben lévén a primási méltóság, az ország publico-ecclesiasticus ügyeiben ő neki jutott a vezérszerep. Meghalt 1822. júl. 4. Egerben. 1809-ben 4000 sebesült harczost ápoltatott az egri lyceumban és a kolostorokban. Több új plébániát alapított Szabolcsmegyében. Püspöki és érseki működése alatt félmillió forintnál többet adott humanistikus czélokra; végrendeletében is tetemes összegeket hagyott egyházmegyei czélokra.
Kitünő szónok volt; számos megyei, országgyűlési s ünnapi alkalmakkor tartott beszédei külön nyomtatásban is megjelentek.
Munkái:
1. Dictio... occasione installationis seren. principis regii Caroli Ambrosii archi-episcopi Strigoniensis, die 18. aug. 1808. Strigonii habita. Posonii, 1808.
2. Intés Eger városához a tűzoltás iránt. Eger, 1811.
3. Epistola encyclica ad clerum archidioecesis Agriensis de sensu casuum in hac dioecesi jam ab olim reservatorum. Agriae, 1812.
4. Elő- és befejező beszéd, melyet nm. és főt. nagyszalatnyai b. Fischer István... nemes Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék örökös főispánja a most említett vármegyének 1811. esztendőben szent György havának 30. napján Egerben tartott építőszéke alkalmatosságával a tek. nemes rendekhez mondott. Agriae, 1812.
5. Casus in dioecesi archiepiscopo reservati. Budae, 1812.
6. Statuta generalia et particularia almae archidioeceseos Agriensis. Budae, 1813.
7. Salutatio Francisci I. imp. et regis in bello Gallico feliciter concluso Viennam reducis facta...
8. Rituale Agriense, seu formula agendorum in administratione sacramentorum et ceteris ecclesiae functionibus novis curis editum, emendatum et auctum. Budae, 1815.
9. Collectio pastoralium et circularium litterarum ad venerabilem clerum dioecesis suae Agriensis ab anno 1808. usque 1822. dimissum denuo recusa. Agriae, 1823.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1807. II. 5. 12. 48. sz. 1822. II. 3. sz.
Tudom. Gyüjt. 1818. XII. 1822. VII.
Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1822. 56. 57. sz.
Hormayr Archivja XV. 13. (Jótékonysága.)
Ferenczy József, Áldott emlékezete. Eger, 1822.
Ehrentempel der kath. Geistlichen. Wien, 1845.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 180–81. l.
Gams, Series Episcoporum. Ratisbonae, 1873. 368. 381. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 299. l. (Fraknói V.)
Petrik Bibliogr.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok. Eger, 1892. 83. l.
Michalek Manó, Egri érsekm. könyvtár Czímjegyzéke. Eger, 1893. 661. l.
Archiepiscopi Agrienses (Kézirat a m. n. múzeumban) és gyászjelentés.
