Fiala Antal,
Fiala Antal,
kath. plébános, sándorfi pozsonymegyei származású; a theologia öt évi folyamát mint az esztergomi főegyházmegye növendéke 1785–90-ben végezte; 1790-ben misés pappá szenteltetett föl; azután udvarnoki, 1794-től galgóczi káplán volt; 1796-ban ugyanott plébános lett; innét a hrachovistyei plébániára került. 1812-ben pedig lelkész lett Nagykosztolányon, hol 1834. okt. 15. meghalt.
Munkái:
1. Článkomravná Reč na den slávného vakrisseňa Gežisse Krista. Pozsony, 1790.
2. Duchovné Rozgimáňi Umučeňa Kristowého na čas swatého Póstu. Nagyszombat, 1803.
3. Pisne duchowne ke kázaňi slowa božiho a msi swatég. Nagyszombat, 1813. (Mind a három egyházi beszéd.)
Petrik Bibliogr.
Uj M. Sion 1886. 107. l.
Necrol, Strigon, 115.
Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka 128. l.
