Fest Imre,
Fest Imre,
az osztrák-magyar bank alkormányzója, az osztrák cs. Lipótrend középkeresztese, szül. 1817. nov. 3. Szepesváralján; iskoláit Kézsmárkon, Miskolczon és Eperjesen járta; a jogot Debreczenben s Pesten végezte; 1839-ben ügyvédi oklevelet nyert. Szepesváraljára visszatérve az ügyvédi gyakorlat helyett a bányaipar terén keresett hatáskört. 1840-ben jegyzőjévé lett a felsőmagyarországi bányapolgárság egyesületének és mint ezen testület küldöttje, részt vett az 1843–44. pozsonyi országgyűlésen az uj bányatörvény kidolgozásában. 1846-tól a vasgyári vállalatokban kezdett résztvenni s egyszersmind az iparegylet szepesi képviselője volt. 1848-ban mind Szepesmegye, mind a 16 szepesi városkerület körében tevékeny részt vett a politikai ujraébredt életben és a közigazgatásban is. De 1849-ben megszünvén ismét a politikai élet, előbbi működési terére tért vissza. 1861-ig egészen a bánya-, főleg a vasipar előmozdításának szentelte minden erejét s összes munkásságát. 1861-ben Szepesmegye első alispánjává választatott, de a provisorium beálltával ő is visszatért a magánéletbe s a mellett a kassa-oderbergi vasut eszméjének előmozdítója lett. 1863-ban Pestre tette át lakását, s itt is az anyagi, különösen a vasuti érdekek előmozdításán működött. E működésének köszönhette, hogy az 1865. decz. 10. összehivott országgyűlésre a szepes-göllniczi választó kerület képviselőjévé választotta. Az országgyűlés alatt folyvást Deák Ferencz elveit vallotta s tevékeny részt vett a bizottsági tárgyalásokban. Az országgyűlésen kívül főleg az országos iparegyesület megalapításán fáradozott, mely szervezését nagyrészben az ő munkásságának köszönheti, mire ezen intézet igazgatója is volt. A kiegyezési tárgyalások Ausztriával megindulván, ő azokban kiváló részt vett és különösen nagy szerepet játszott az osztrák-magyar kereskedelmi s vámszerződés megállapításában. Gorove István miniszter meghívta őt államtitkárjának a kereskedelmi miniszteriumba; alapos szakismereteivel derekasan képviselte azt az ekkor fennforgott számos fontos tárgyalásban. Midőn a volt nemzeti bank 1878. szept. 20. osztrák-magyar bankká alakult át, nov. 29. ő felsége e bank egyik alkormányzójává őt nevezte ki. Ez állásánál fogva elnöke volt a bank budapesti igazgatóságának s egyúttal tagja a központi főtanácsnak is. Meghalt 1883. márcz. 11. Budapesten.
A szabadságharcz előtt mint hirlapiró is működött, levelező s vezérczikkirói minőségben, többnyire az ipari érdekek terén a Pesti Hirlapban és a Hetilapban (1845. Higany Magyarországban); azután a Pesti Naplóban, Pester Lloydban, Magyarország anyagi Érdekeiben (1865. Első lépés az anyagi reformok terén) és a bécsi lapokban. Több költeménye jelent meg álnév alatt vagy ABC jegygyel a felvidéki német lapokban; igy csak halála előtt is nehány nappal a Zipser Boteban.
Munkái:
1. Öt évi működése a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi magyar kir. ministeriumnak (1867–72.) Pest, 1872.
2. Gedichte. Bpest, 1884.
Lefordította Petőfi összes kisebb költeményeit, melyek azonban (néhány elszórt mutatványon kivül) kéziratban maradtak.
Országgyűlési Emlékkönyv 527. l. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 24. sz. arczk. 1872. 28. sz. arczk. 1878. 51. sz. arczk.
Országgyűlési Arczképcsarnok. Pest, 1867. arczk.
Vasárnapi Ujság 1867. 13. arczk. 1880. 9. sz. arczk.
Figyelő III. 399. l.
Magyar Tisztviselő 1881. 29. sz. arczk.
1883: P. Napló 70. sz. Főv. Lapok 60. 69. sz. Egyetértés 71. Bud. Hirlap 72. sz.
Horváth Ignácz Könyvészete 1884.
Petrik Könyvészete.
Gelléri Mór, Ötven év a magyar ipar történetéből. Bpest, 1892. 625. l. és gyászjelentés.
