Erdődy Imre,
Erdődy Imre,
polgári iskolai tanár, szül. 1857. szept. 12. Berettyó-Szt-Mártonban (Biharm.); iskoláit Nagyváradon és Debreczenben végezte. A budapesti egyetemen 1876–80-ban a bölcsészeti szakot hallgatta s 1880-ban tanári oklevelet nyert a mennyiségtan- és természettanból. 1881-ben a II. ker. fővárosi polgári iskolához tanárnak választatott és jelenleg is ott működik.
Költeményeket és beszélyt irt a Szabolcsmegyei Közlönybe (1877.), a Magyarország és a Nagyvilágba (1882.), az Ország-Világba (1883.); természettudományi s paedagogiai czikkeket a M. Salonba (1888. A meleg keletkezése), a budapesti II. ker. polg. leányiskola Értesítőjébe (1888. Löschinger Zsigmond, 1892. Nemzeti nevelés), a Polgári Iskolába (1889. Mikép lehet a tanítást sikeresebbé tenni?), Természettudományi Közlönybe (1889 óta, Ujdonságok a fizika köréből, Az ég pirosságáról, A fény és elektromosság közti kapcsolatról, A csillagos ég szemléltetése), az Egyetemes Közoktatási Szemlébe (1892. A szemléltető tanítás, Egy aktuális terv.)
Felolvasásokat tartott a budai népszerű felolvasó egyletben, 1886-ban: A telefon, 1887. Tudomány és bűvészet, 1888. Villámlás, 1889. A föld forgása, 1890. Az erők ereje, 1892. A csillagok között.
Önéletrajzi adatok.
