Drágos János (topliczai),
Drágos János (topliczai),
1848–49. országgyűlési képviselő; nagyváradi származású volt s eleinte mint megyei esküdt szerepelt, utóbb mint táblabiró. Az 1848. máj. 13-ra hirdetett szerb nemzeti gyűlésnek a bihari rumének 165,000 lélek nevében ellene mondottak, mert ők e gyűlést nem vallási, hanem politikai irányzatúnak tartották, a szerbekkel pedig nincsenek közös nemzetiségi érdekeik. Az óvást D., utóbb Bihar egyik képviselője és hazaszeretetének áldozata, szerkesztette s a P. Hirlapnak máj. 9. számában közölte. A júl. 5. megnyilt első nemzetgyűlésre Biharmegye Belényesből Drágost küldte képviselőnek; szept. 16. szólalt föl, midőn az erdélyi rumének kérvényére nézve azt javasolta, hogy az unio-törvényre vonatkozólag felhozott sérelmeket egy bizottság vizsgálja meg. D. nemsokára törvényjavaslatot nyujtott be a nyugtalankodó rumének lecsillapítása tárgyában s a ház szept. 18. gróf Haller Sándor élesdi képviselő indítványára el is határozta, hogy azt kinyomatja és tanácskozik fölötte; javaslatát azonban eltemette az idő. D. korán kezdte, hamar bevégezte politikai pályáját, melyen mint ügyes szónok tünt ki. Mint népszónok a magyar és rumén nyelvet egyforma hibátlansággal kezelte. Szemere miniszterelnök 1849. máj. őt küldte Janku Ábrahámhoz, hogy a vele való kibékülést megkisértse. Hatvani azonban az alkudozások gombolyagát karddal vágta ketté. Janku népének dühe most D. ellen fordult, kiről azt hitték, hogy részes volt a fegyverszünet megszegésében; erre máj. 9. legyilkolták.
A Tisza biharmegyei administrátor és Beőthy Ödön alispán közt folytatott harczban ő volt Dessewffy Emil lapjának (a Budapesti Hiradónak) tudosítója; a Világ (1842. I. 47. 48. sz.) cz. politikai lapban is van egy czikke: A napkeleti vallást követő oláhok Erdélyben.
Honvéd 1849. 130. sz.
Márki Sándor, Bihari Román irók. Nagyvárad, 1880. 60. 61. l.
