Domby Sámuel (gálfalvai),
Domby Sámuel (gálfalvai),
orvosdoktor, Borsodmegye rendes orvosa, bényei zemplénmegyei származású volt és az utrechti egyetemen tanult; hazájába visszatérte után gyakorló orvos lett Miskolczon és később Borsodmegye választotta főorvosává.
Munkái:
1. Dissertatio inauguralis physico-chemico-medica de vino Tokajensi. Trajecti ad Rh., 1758.
2. Relatio de mineralibus incl. comitatus Borsodiensis aquis facta ad excelsum consilium regium locumtenentiale anno 1763. Vindobonae, 1766.
3. Bába mesterség, mely irattatott kérdésekben és feleletekben foglaltatott a t. ns. Borsód vármegyei bábáknak hasznokra. Pozsony, 1772.
4. Orvosi tanítás a gyermekek nyavalyáiknak megesmerésekről és orvoslásokról, melyet svéciai nyelven irt rosensteini Rosen Miklós, most pedig magyar nyelvre fordított az 1781. göttingai 4. német kiadás szerint. Pest, 1794. (és Pozsony, 1812.)
5. Fontos kérdés, miképen kelljen a gyermekeket természet szerint úgy nevelni, hogy egészségesek, nagyok, erősek és hosszú életűek lehessenek? Melyre leghelyesebben megfelelt az időben franczia nyelven Balexserd genfi természetvizsgáló, most pedig a magyar nemzet hasznára német nyelvből ford. Pest, 1807.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. II. 79. 116. l. IV. 434. l.
Horányi, Memoria I. 526.
Schedius, Zeitschrift 1803. 27. l.
Catalogus Bibl. Franc. Com. Széchényi I. 286.
Katona, Historia Critika XLI. 575.
Oesterr. National Encyclopaedie I. 735.
Szinnyei Könyvészete.
Kiss Áron, M. Népiskolai Tanítás Története 206. l.
