Cziráky János (Cziráki és dénesfalvi idősb gróf),
Cziráky János (Cziráki és dénesfalvi idősb gróf),
cs. és kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos, tárnokmester, aranygyapjas vitéz, a Szent István- és vaskoronarend vitéze, a szent Gergely-rend nagykeresztese, jogi doktor, a m. tud. akadémia igazgató tagja, gróf Cz. Antal Mózes országbiró s gr. Batthyány Mária fia, szül. 1818. decz. 29. Budán; a kegyesrendiek pesti gymnasiumában végezte iskoláit, a jogi tanulmányokat a pesti egyetemen hallgatta; tanárai közűl a lelkes Horvát István gyakorolt reá legnagyobb befolyást. Megtanulta a franczia s olasz nyelvet és midőn 1838-ban a jogi doktori szigorlatokat letette, külföldi utra indult atyjával. Részt vett mint fiatal ember a megyei élet mozgalmaiban; majd a bécsi magyar kanczelláriánál fogalmazó lett. Az országgyűlés főrendi házában először 1843-ban jelent meg. 1845-ben királyi táblai biróvá neveztetett ki, mely tisztét 1848 októberig vitte, midőn a közügyektől visszavonult és Pozsonyba ment lakni. 1850-ben a bécsi legfelsőbb törvényszék osztályának, 1854-ben pedig a pesti kerületi főtörvényszék elnökévé neveztetett ki; de itt megsokalván, hogy csupa németeket neveznek ki birákúl, lemondott hivataláról és jószágaira vonult vissza. 1860-ban Fehérmegye főispánja, később országbíró lett; de ez utóbbi kinevezést nem fogadta el, mert a magyar törvények még nem voltak életbe léptetve. Az 1865. országgyűlésen a főrendiház másodelnöke volt, később tárnokmester. Az 1867. koronázáskor az aranygyapjas rendet nyerte. Azóta is a nyilvánosság és a közélet terén nagy szerepet viselt, a közügyekben részt vett, különösen azon ügyekben, melyek a társadalmi téren a kath. vallással szorosabb összefüggésben vannak. A Szent István-társulatnak kezdettől haláláig főoszlopa volt. Legutolsó nyilvános szereplése 1884. jan. 12. volt, midőn a főrendiház elvetette másodszor is a zsidó-keresztény házasság tárgyában beadott törvényjavaslatot. Meghalt 1884. febr. 9. Lovasberényben. A m. tudom. akadémia 1853. márcz. 16. választotta igazgató tanácsába; a földhitelintézet igazgató tanácsának is tagja volt.
Megirta Mednyánszky Alajos báró életrajzát (Nemzeti Ujság 1844. II. 7. sz.)
Munkája: Assertiones ex universa jurisprudentia et scientiis politicis. Budae, 1838. (Ism. Honművész 59. sz.)
Elnöki beszédei a Szent-István társulat kiadványaiban, főrendiházi beszédei pedig a Naplóban jelentek meg.
Arczképe Marastoni József által kőre rajzlva 1861-ben nyomatott Pollák testvéreknél Pesten.
Toldy Bibliogr. (Tud. Tár 1839.)
Nagy Iván, Magyarország Családai III. 200.
Honművész 1838. 59. sz. (Doktori szigorlata.)
M. Mágnások Életr. és Arczképcsarnoka 1862. III. arczk.
Ország Tükre 1862. 7. sz. arczk.
Magyarorsz. és a Nagyv. 1866. 1. 9. sz. arczk.
Értek. a Kath. Congressusból 1871. 5. sz.
Vasárnapi Ujság 1883. 22. sz. arczk. 1884. 7. sz. arczk.
1884: Főv. Lapok 35. 40. sz. P. Napló 39. sz. Nemzet 39. sz. Budapest 40. sz. arczk. M. Állam 40. sz. Függetlenség 40. sz. Bud. Hirlap 40. sz. Egyetértés 40. sz.
Galgóczy Károly, Országos M. Gazd. Egyesület Emlékkönyve V. Bpest, 1885.
M. Nemzetségi Zsebkönyv 75.
István bácsi Naptára 1885. arczk.
Gróf Széchenyi István Levelei I–III. és gyászjelentés.
