Csécsi (Tsétsi) János ifjabb,
Csécsi (Tsétsi) János ifjabb,
sárospataki tanár, előbbinek és Rajczy Klárának fia, szül. 1689. jún. 11. Gönczön, hol atyja akkor az elűzött pataki iskolával tartózkodott; iskoláit Kassán és Sárospatakon végezte; az akadémiai pályára 1703-ban mozdították elő. 1707-ben a syntaxis osztálya bízatott vezetésére; 1709-ben külföldi akadémiák látogatására indult és leginkább Franekera s Utrecht iskoláiban a hittant és bölcseletet hallgatta. 1710-ben meglátogatta a herderwicki akadémiát; ez év jún. 29. áthajózott Angolországba s a két főegyetem megvizsgálása után visszatért Utrechtbe. Még azon év szept. havában megindult és bejárta egész Németországot és Heidelbergben előadásokat is hallgatott; folytatta utját Svájczba, meglátogatta a zürichi, berni s genfi főiskolákat; utazott Olasz- és Francziaországban is, de a háború miatt nem mehetett messze, tehát visszatért és Utrechtben három hónapot töltött. 1711. júl hagyta el az ottani iskolát és Franekerában egy évet és egy hónapot töltött, hol néhány földiének a geographiából adott leczkét. 1712. aug. 2. visszatért hazájába s okt. 13. Patakra érkezett. 1713. febr. 20. atyja tanszékét elfoglalta s egyháztörténetet, görög nyelvet, héber régiségeket, a Descartesi bölcselet elveit, természet- s mennyiségtant sat. tanított. Negyven külön tudományszakkal vagy iskolai tantyárgygyal foglalkozott egy maga nyilván és magánosan. 1717 eleje óta maga egyedül tanított minden társ nélkül és ez kedvező körülmény volt a megférhetetlenre nézve; még azon év okt. 31. a reformatió százados ünnepén beszédet tartott. 1719. márcz. 30. akarata ellenére tiszti társúl adatott mellé Nagy Mihályi Szomoló Gergely s vége lett az iskola nyugalmának. Az iskolai tanuló ifjuság két pártra szakadt és birokra kerülvén a dolog, a Csécsi pártja 1722. decz. 11. Nagy Mihályi pártosait tanárostól együtt kiverte az iskolából. Emez izetlen deák háborúnak kir. komissió vetett véget, mely 1723-ban kinevezve, 1725. máj. 5. bevégezte működését és visszaállította a csendet egy időre. De az ifjak később ujra kikeseredvén egymás ellen, 1734. ápr. 6. kelt kir. parancs mindkét tanárral elhagyatá székét. Csécsi magányba lépni kényszerülvén, Patakon az elővárosban küzdötte le hátralevő napjait. Meghalt 1769. jún. 1. Sárospatakon.
Munkái:
1. Oratio de calumnia. Leutsoviae, 1719.
2. Oratio seculo altero reformationis jubilaeo habita die XXXI. octob. 1717. Tiguri, (1720.)
3. Aphorismi, in quibus antiquitates veterum hebreorum brevissime exhibentur. Bernae, 1726.
4. Praefatio hungarica, apologiae Juelli per Joannem Tussai in linguam hungaricam translatae praemissa. 1748.
5. Ifjabb Tsétsi János Havi Krónikája a Rákóczi-háború történeteiről 1703–1709. (Latin nyelven. Közli Thaly Kálmán a Monumenta Hung. Hist. II. oszt. Irók XXVII. kötet 256–396. l.)
Kéziratban maradtak regestái, melyeket a sárospataki tanárok életrajzaihoz irt 1720 után; ezeket Szombathy János felhasználta munkájában; Annotata ad Theologiam ex praelectionibus Melchioris Leydeckeri, et H. Pontani, Ultrajecti 1709. Eredeti kéziratai a sárospataki collegiumban őriztetnek.
Levele Pados Ferenczhez 1708. máj. 10. Patakról (a m. nemz. múzeumban a Tóth Ferencz analectái közt.)
Bod, M. Athenas 312.
Weszprémi, Succincta Medic. Biographia Cent. Alt. P. Post. 287.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi Suppl. I. 577.
Katona, Historia Critica XXXIX. 1012.
Ersch u. Gruber, Allg. Encyclopedie XX. 273. l. (Rumy.)
Szombathi János, Sárospataki Kolleg. Historiája és Historia Scholae Sarosp.
Danielik, M. Irók II. 42. l. (Cs. önéletrajza és Szombathi jegyzetei után.)
Sárospataki Lapok 1889. 49. sz. (László János.)
