Csató Pál (csatószeghi),
Csató Pál (csatószeghi),
a m. tud. akadémia lev. és a Kisfaludy-társaság r. tagja, Cs. Mihály erdélyi székely földbirtokos és visontai Kovács Róza fia. Az apa ősi fészkét Csatószeghet végkép elhagyta s katona lett, később gazdatiszt volt Magyarországon, utóbb Sarkadon Biharmegyében uradalmi tiszttartó, hol Cs. Pál 1804. jan. 7. született; iskoláit Nagyváradon járta, a philosophiai két cursus után növendék pappá lett az egri érseki megyében és a pesti központi papnevelő házba küldetett s itt járta a theologiai folyam három első évét. 1823. okt. elhagyta a papi pályát és 1824-től 1826-ig jogot hallgatott. Megtanulta a német, angol, olasz és franczia nyelvet s mohó buzgalommal olvasott mindent. Előkelő házakban nevelősködött: 1826-tól 1828-ig Batthyány Kristóf grófnak Károly fia mellett; aztán egy évig Bécsben Chernel Ferencz udvari ágens házánál; növendékeivel megfordult Gráczban is. Teleki József gróf 1831. márcziusban akadémiai irnokká nevezte ki s 1832. márcz. 9. levelező taggá választatott. Ez időben az irodalomnak élt és Helmeczy mellett a Jelenkor szerkesztésében buzgólkodott. 1834. elején, miután Pesten nem volt képes fentartani magát, Világosra ment Bohus János házához nevelőnek, de még azon évben egyik kis tanítvnya meghalt s ő ujra elesett állásától. Feljött Pestre s 1835 elején Munkácsy Rajzolatok-jához szerződött segédszerkesztőnek; de csak egy negyedévig maradt Munkácsy mellett; ekkor összezördültek és Cs. elvált tőle. Ezután az első magyar drámabiráló választmány munkálataiban vett részt: javított, birált, fordított és irt; 1836. decz. 26. a bizottság jegyzőjévé választatott. 1836. aug. 9. nőűl vette Gelle Karolinát, G. Károly rozsnyói királyi és püspöki ügyész leányát. 1837. febr. 9. a Kisfaludy-társaság vette föl tagjai sorába. 1837 végén Orosz Hirnökéhez ment Pozsonyba segédszerkesztőnek. Az 1839. jún. 2-dikára Pozsonyba hirdetett országgyűlésen, hova báró Prandau küldötte őt a jelen nem levők egyik követeűl, részt vett. Meghalt 1841. febr. 15. Pozsonyban; gyászbeszédet Nagy Elek tartott sirjánál.
Az irodalomban 1829-ben lépett föl, midőn a Tud. Gyűjtemény melléklapjába, a Koszorúba, irt egy mesét és idyllt s néhány Beranger-féle fordítást és közölt Szent Simoni álnévvel; ugyanazon évben «Kyss Sándor magyar nyelvész és munkái» cz. czikke jelent meg a M. Kurirban (I. 4. sz.); továbbá nevelési czikket irt a Tud. Gyűjteménybe (1830. I.); a Jelenkor legelső névtelenűl megjelent vezérczikkét is ő irta (1834. jan. 4.) s még számos más czikket, valamint a Társalkodó cz. melléklapba is buzgón dolgozott, hol a többi közt egy értekezése jelent meg a vaudevilleről; 1834-től 1836-ig a Tudománytárba irt; részt vett a Közhasznu Esm. Tára kiadásában is; Bajza Aurórájának (1836.) és Kritikai Lapjainak munkatárasa volt), itt IV–VII. 1834–36-ban birálatai neve s C-1, *P., *** jegyek alatt), a Regélőben (1835.) utijegyzetei, az Emlényben (1841.) A tolvaj czímű 1 felv. dalos vigjátéka jelentek meg. A harminczas és negyvenes évek műsorának nem egy kedvelt darabját az ő átültetésében játszották szinészeink; Gaillardet és Dumas Neslei torony-ját először 1835. nov. 4. adták elő Budán és 1836. ápr. 4. és 23. Debreczenben; Hugó Viktor Angelo-ját 1836. ápr. 18., jún. 21. Budán és 1837. aug. 30. nov. 16. Pesten; Scribe Örökkéjét 1836. febr. 25. és ápr. 22. Debreczenben, júl. 16. Budán és 1837. szept. 4. Pesten; Deinhardstein Garrick-ját 1839. ápr. 11. Pesten és egy Ligeti kastély cz. német bohózat 1836. jún. 26. s jún. 4. Budán és 1837. ápr. 19. Debreczenben adatott és 1838. febr. 26. Pesten. Ism. Honművész 1837. 43. sz. A pozsonyi hirnökben kezdte meg erős tollharczát az Athenaeum és társlapja, a Figyelmező s azok szerkesztői (Bajza, Vörösmarty, Toldy) ellen, különösen a magyar hirlapok heti szemléjével (1837–40.). Elbeszélései az Aurórában (1834.). Társalkodóban (1935.), Rajzolatokban (1935.), Hajnal cz. almanachban (1837–38.), Athenaeumban (1937.) és Emlényben jelentek meg.
Munkái:
1. Der kleine Ungar, oder Sammlung der zum Sprechen nöthigsten Wörter und Redensarten, nebst leichten Gesprächen für das geschäftliche Leben. Nach Aug. Ife. Pest, 1834. (Cs. P. betűk alatt. 2. kiadás. U. ott, 1845.)
2. Magyar és német beszélgetések, a két nyelven beszélni kezdők számára. U. ott, 1834. (A strassburgi ismeretes beszélgetések 25. kiadása szerint alkalmazva. Levraut után.)
3. A magyar nyelvbeli ragasztékok és szóképzők. Buda, 1834. (Koszorút nyert értekezés. Nyelvtudományi Pályamunkák I.)
4. Megházasodtam, vígj. 3 felv. U. ott, 1841. (Szinműtár II. 7. fűz., mely Fiatal házasok czímmel adatott Budán 1837. márcz. 4. és a nemzeti szinházban Pesten aug. 27., 1838. jan. 13. és 1840. 1842. 1845. 1849. 1852. 1856. 1857. és 1882-ben. Ism. Honművész 1837. 20. 71. sz., Főv. Lapok 1882. 196., Egyetértés 239. sz.)
5. Csató Pál szépirodalmi munkái. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Bpest, 1883. (Az iró arczképével olajfestmény után Pollák Zs. által fára metszve és életrajzával Beőthy Zsolttól. Ism. Főv. Lapok 1882. 277. sz., Bud. Hirlap 1883. 44. sz., Bud. Szemle XLIII. 1885.)
Lamberg Ferencz gróf Még egy terra incognita cz. munkáját (Pozsony, 1841.) nyelv és előadás tekintetében átnézte.
Levele gr. Széchenyi Istvánhoz 1835. jan. 5. (P. Hirlap 1880. 176. sz.)
Szerkesztette a Tudománytár IX–XII. kötetét 1836-ban Pesten.
Kritikai Lapok VI.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai I. k. IX. X. l.
Hirnök 1838. 71. 73. sz.
Figyelmező 1838. 34. 35. 45. sz. (Cs. P. levelei Bajzához.)
Nemzeti Ujság 1841. 15. sz.
Figyelmező 1838. 50. 51. sz.
Athenaeum 1843. I. 9. l.
M. tud. Társ. Névkönyve 1842. 74.
Toldy, Bibliogr. (Tud. Tár 1835. 196. 197. 1842. 503.)
Honderű 1847. II. 7. sz.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 80. II. 399.
Nagy Iván, Magyarország Családai Pótlékkötet 177.
Frankenburg, Emlékiratok II. 7.
Figyelő III. VI. IX. XI–XIV. XVII. XXV.
Főv. Lapok 1881. 276. (Siremléke.)
Szinnyei Repertóriuma. Történelem II.
M. Könyvészet 1883.
Pozsonyi Lap 1888. 214. sz.
Nyugatmagyarországi Hiradó 1890. 115. sz. (dr. Vutkovich S.)
Petrik Bibliographiája.
Gróf Széchenyi István Levelei I. II.
Egyetemes Philol. Közlöny 1891.
