Csatáry (Grósz) Lajos (csatári),
Csatáry (Grósz) Lajos (csatári),
orvostudor, egészségügyi tanácsos, Grósz Frigyes orvos és Wertheimber Henriette fia, szül. 1832. nov. 16. Nagyváradon, hol a gymnasiumot 1847-ben végezte; 1848. okt. mint orvosnövendék a bécsi egyetemre ment, hol a szabadságharczi mozgalmakban részt vett és a Hyrtl tanártól vezényelt században szolgált. Okt. hó végén visszatért Nagyváradra s az ott szervezett 27. honvédzászlóaljhoz állott be; a csucsai ütközet után hadnagy, a Besztercze-Borgoprundi csata után főhadnagy és 1849. jún. havában százados lett és aug. 23. a Csernán keresztűl vezető mehádiai hidnál megsebesülve lépte át Románia határát. A viddini Ziah pasa fölhivására ő is török szolgálatba lépett és Serajevóban, majd Damascusban töltötte szolgálati éveit, midőn 1852. végén amnestiát nyert s Bécsbe érve. Mazzini leveleinek Magyarországba való bevitelének közvetítésével vádoltatván, elfogatott és félévig fogva tartatott. Ekkor engedélyt nyert orvosi tanulmányainak a bécsi egyetemen való folytatására, hol 1855. decz. az orvosi, sebésztudori, szülészeti s szemészeti mesteri okleveleket nyerte. Nagyváradra visszatérve 1857-től 1868-ig mint törvényszéki s Biharmegye főorvosa működött, mely időközben tevékeny részt vett a magyar orvosok és természetvizsgálók nagy gyűléseiben, igy az 1863-ban Budapesten tartott gyűlésen indítványt tett a hazai közegészségügy törvényes szervezésére, mely a pozsonyi gyűlésen elfogadtatott és alapját képezte az 1876-ban szentesített egészségügyi törvénynek. Az alkotmányos korszak bekövetkeztével, részt vett a politikai mozgalmakban és azok közé tartozott, kik a Deák-pártot Biharmegyében megalakították. 1878-ban csatári előnévvel magyar nemességet nyert. 1882-ben Szende honvédelmi miniszter a honvédmenházi felügyelő-bizottságba nevezte ki, és indítványára az országos honvédgyűlés a honvédmenháznak kezelését és vezetését a magyar honvédelmi miniszteriumnak átadta; 1883-ban a Medschid-rend tiszti s 1889-ben ugyanazon rend commandeur jelvényét. 1884-ben a cs. vaskoronarend harmadosztályú jelvényét és a belga Lipót-rend lovagkeresztjét. 1890-ben a szász Erneszt házi rend első osztályú lovagkeresztjét nyerte. Mint a törvényszéki orvostan magántanára 1859-től 1868-ig a nagyváradi jogakadémián, 1868-tól pedig a budapesti egyetem jogi karában működik. 1870-ben mint a m. kir. államvasutak főorvosa, ezeknek egészségügyi intézményeit szervezte, mely szervezet külföldön is több helyen minta gyanánt fogadtatott el. 1870–71-ben Eötvös és Pauler miniszterek megbízták, hogy az általa indítványba hozott nagy-váradi bábaiskolát, mint első ily intézetet hazánkban, fölállítsa. Az országos közegészségi tanácsban indítványozta a közegészségi tanszék fölállítását a magyar egyetemeken és egészségügyi felügyelők alkalmazását az ország különböző vidékein, mely indítványai elfogadtattak. A magyar országos közegészségi egyesület választmányi, a bécsi önkéntes mentő-egylet és a franczia közegészségi társulat tiszteletbeli, a budapesti kir. orvos-egylet, a bécsi állat-növénytani, az alsó-rajnai német törvényszéki és lélektani, a párisi orvos-törvényszéki és közegészségi társulat levelező, a budapesti honvéd-menházi felügyelő-bizottság miniszteri tagja; a londoni, párisi, berlini nemzetközi orvosi s közegészségi congressusok volt tiszteletbeli elnöke.
A legtöbb európai nyelvet beszélvén, mint a magyar kormány képviselője részt vett 1876-ban a brüsszeli, 1878-ban a párisi, 1883-ban a berlini nemzetözi egészségügyi kiállításokon; 1879-ben az amsterdami, 1880-bn a turini, 1881. és 1891-ben a londoni, 1882-ben a genfi, 1888-ban a bécsi s 1889-ben a berlini nemzetközi orvosi s egészségügyi congressusokban, mely alkalmakkor elnöki s másodelnöki tisztségre emeltetvén, több értekezést tartott, melyek ama congressusok évkönyveiben jelentek meg, ilyenek: Sur la reconstruction de la ville inondée Szeged (Amsterdam), La trichinose en Amerique (London), Nécessité ďune convention hygienique internationale (Genf), Über die Nothwendigkeit eines Rettungswagens auf den Eisenbahnen (Berlin. Az általa föltalált mentőkocsi a legelső díjban részesült és a feltalálót Augusta császárné a nemzetközi jury tagjává nevezte ki s értékes melltűt küldött neki emlékűl), Hygiéne des Eisenbahnwesens (Bécs), Sanitätseinrichtungen der Eisenbahnen (Berlin), Ľhygiéne des chemins de fer et des voyageurs (London.)
Vezérczikket irt a P. Naplóba (1868. 49. sz. A Deák-párt alakulása Biharban), orvos-közegészségi s egyéb czikkeket az Orvosi Hetilapba (1878 óta), a Jogtudományi Közlönybe (1886.), a Honba (1875. 161. szám. A közegészségügy állapota hazánkban és annak rendezése; 1876. 151. sz. Kiállítási levelek Brüsszelből; 1879. 313. sz. A borhamisítás; 1880. 18. sz. Közegészségi állapotok a fővárosban; 39. sz. Hansen magnetiseur szédelgéseiről; 1881. 54. sz. Az amerikai disznó termények kitiltása; 1882. 202. sz. Csendélet a közuti kocsikban); a Nemzetbe (1884. 119. 128. 177. sz. A cholera kérdéséhez; 319. sz. A kiállítás elhalasztásának kérdéséhez; 1891. 168. sz. Az orvosi congressus és feladatai); az Egyetértésbe (1884. 8. sz. Századunk és a közegészségügy; 102. sz. Közegészségügyünk vezetése és a német egészségügyi hivatal; 319. sz. Védekezés a cholera ellen; 1885. 53. 241. sz. Az országos orvosi és egészségügyi congressus; 1885. 307. sz. A gyermek-menedékházak létesítése); a Pester Lloydba (1873. 180. sz. Unsere Sanitäts-Polizei; 1874. 161. sz. Der Landes-Sanitätsrath; 1880. 350. sz. Massregeln gegen die Gefahren der amerikanischen Schweineprodukte; 1889. 352. sz. Zur Frage der Aerzte-Kammern); Journal de Hygiéne (Páris, 1879: Conseil ďhygiéne superieur de la Hongrie; 1883: Mesures prises en Hongrie contre la propagation des maladies syphilitiques; 1889. Extrait du rapport annuel du conseil ďhygiéne superieur de la Hongrie); Almanaque Hygienico (Madrid, 1880. La hygiene en los caminos de hierro); El Diarioba (Buenos-Ayres 1884. Ugyanaz). Vasúti s egészségügyi dolgozatai a mudschidi Almanach Hygienico és a buenos-ayresi Diario cz. politikai lapban spanyol fordításban is megjelentek.
Munkái:
1. A törvényszéki orvostudomány gyakorlati kézikönyve. Orvosok, jogtudók és tanulók számára. Nagyvárad, 1857. (2. kiadás. Pest, 1870. Uj olcsó czím-kiadás. Bpest, 1888.)
2. Orvosi rendőrség. U. ott, 1863.
3. Orvosi Kalauz. U. ott, 1876.
4. Évi jelentés az országos közegészségügyi tanács működéséről. Budapest, 1869–1891. (Minden évben.)
5. Évi jelentés a m. kir. államvasutaknál előfordult betegülésekről. U. ott, 1872–91-ig. (Minden évben.)
6. Vélemény és tervezet az orvos-rendőri és ezzel együtt a kéjelgési ügy szabályozásáról. U. ott, 1877.
7. Vasúti és hajózási egészségügy. U. ott, 1885. (Az orsz. orvosi s közegészség. congressus Tárgyalásai.)
Kisebb füzetekben megjelent művei még a következők: A közegészségügy államosítása; A főváros közlekedési viszonyai; Évi jelentések az államvasuti segélyző-egylet működéséről.
Arczképe kőnyomatban 1877-ben a m. kir. államvasuti orvosok által kiadva megjelent Pesten. Kartársai 1882-ben 50. születési napja alkalmából Vastag által lefestették arczképét és az államvasutak tanácstermében leleplezték.
Gurlt-Hirsch, Biogr. Lexikon der hervorragenden Aezrte. Wien u. Leipzig, 1885. II. 111.
Hon 1877. 340. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1877. 52. sz. arczk.
Acta Reg. Scient. Univers. Hung. Budapestinensis 1884–85. I. 46.
M. Könyvészet 1888.
Bozóky, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. 102. l. és önéletrajzi adatok.
