Barabás Ábel,
Barabás Ábel,
bölcselettudor, főreáliskolai tanár, szül. 1853. jun. 3. Homoród-Karácsonfalván, Udvarhely-megyében, 1864-től a kolozsvári unitáriusok főgymnasiumában kezdte tanulását és az ottani theologiai seminariumban végezte s ott tanította az elemi osztályokban és algymnasiumban a magyar nyelvet hetedfél évig; az anyaeklezsia segédkántora volt két évig. 1877-ben az unitáriusok tordai középiskolájához neveztetett ki iskolafőnöknek és gymnasiumi tanítónak; egy év mulva visszament a kolozsvári főiskolához és egyetemi tanfolyamot hallgatott negyedfél évig, a magyar nyelv és irodalom, philosophiai, paedagogiai tudományokból, valamint a görög classikusokból, történelemből és angol nyelvből. 1881. decz. 15. az abrudbanyai unitárius eklézsia rendes lelkésze lett, 1887. aug. 1. a temesvári főreáliskolához tanárnak neveztetett ki, hol jelenleg is működik.
Munkája: Az uj-kori philosophia keletkezése, különös tekintettel Descartes rendszerére birálati szempontból. Kolozsvár, 1884.
Horváth Ignácz, M. Könyvészet 1884.
Temesvári Főreálisk. Értesítő 1888. és önéletrajzi adatok.
