tulajdon
tulajdon – ‘saját’: a tulajdon édesanyja sem ismerne rá; ‘‹főnévként› az az anyagi vagy szellemi érték, amivel valaki sajátjaként rendelkezik’: ez a ház az én tulajdonom; ‘birtoklás’: a ház az én tulajdonomba került. Származékai: tulajdonság, tulajdonol, tulajdonít, tulajdonos, tulaj.
Bizonytalan eredetű szócsalád. Feltehető tul- alapszava talán a tilt ige til- tövének alakváltozata, amelyből a 16. században még élt tulaj (‘egyedüli, kizárólag’) úgy származott, mint a szalad elváltozott tövéből a szilaj. Ezután -d névszóképzővel egy *tulajd (‘elkülönült, elkülönülő dolog’) főnév állt elő, amely végül -n módhatározó raggal bővült. Ebből egyfelől melléknévi névmás lett, amikor a tulajdon te házad (‘kiváltképpen a te házad’) kifejezés helyett a te tulajdon házad (‘a te saját házad’) formát kezdték használni, majd az így használt szóból úgy lett főnév, ahogy a sajátból is lett: ez a ház az én sajátom.
