tenyér
tenyér – ‘a nyitott kéz belső felülete’.
Vitatott eredetű szó. Ritka terény formája alapján lehet arra gondolni, hogy a tér3 igenévszói tövének igei ágából alakult -ény képzővel, s a nyitott kéz kiterjedésével volna kapcsolatos; a ~ ebből hangátvetés útján keletkezett volna. Csak az a gond, hogy az így feltételezett előzmény sok évszázaddal később bukkan fel a ~nél. A középfelnémet tener (‘tenyér’) átvétele is elképzelhető az n palatalizálódásával. Testrészneveink azonban mind jóval régebbi eredetűk; hogy mértéknévként való átvételre gondoljunk, annak az az akadálya, hogy a ~ sosem jelölt mértéket a magyarban.
