tenger
tenger – ‘nagy kiterjedésű sós állóvíz’; ‘nagy mennyiség’: Nyújts feléje védő kart / Tengerén kínjának (Kölcsey); ‘‹melléknévként› igen sok’: Tenger kéj veszen körül (Petőfi).
Ótörök szó a csuvasos rétegből: kun tengiz, üzbég dengiz, oszmán-török deniz. A fentiek által kikövetkeztethető egy ócsuvas *ten(g)ir mint szavunk előzménye. Lásd még tengeri.
