teknő
teknő – ‘dagasztásra, mosásra való hosszú, vályúszerű házi eszköz’; ‘lapos, hosszú völgy’; ‘a teknőc páncélja’. Származékai: teknős, teknőc.
Ótörök eredetű szó: csagatáj, oszmán tekne, kun, üzbég tegene (‘teknő, tál’). A régi tekene szóalakok a szóvégen a szüle–szülő és hasonló szópárok analógiájára alakultak (tekenő), majd a két nyílt szótagos tendencia jegyében jött létre a ~.
