tárogató
tárogató – ‘régi magyar fafúvós hangszer’.
Főnévként önállósult szó a régi tárogató síp szókapcsolat első eleméből. Ez talán a tár1 gyakorító formájának igenévi alakja ‘nyitogató’ értelemben, s a lyukak ujjal való nyitására, zárására értendő; csak az a gond, hogy a tárogat ige ilyen értelemben csak igen késői időből mutatható ki. Más magyarázat szerint a szó töve egy hangutánzó tár ige volna, amelynek rokonai más nyelvekből kimutathatók: szorb tarakawa (‘vadászkürt, oboa’), francia régi tarot (‘fagott’), latin taratantara (‘a trombita hangjának utánzása’).
