szolmizáció
szolmizáció – ‘a hétfokú diatonikus hangskála tagjainak megnevezése szótagokkal ‹az olasz, francia és spanyol gyakorlatban›’; ‘a hangok ilyen megnevezése az adott hangnemben elfoglalt relatív helyük szerint’; ‘ennek alapján való énektanítás a kottaolvasás megkönnyítésére’.
Az olasz solmisare származéka a skála két hangjának (sol, mi) kiemelésével. A rendszer Guido d’Arezzo nevéhez fűződik (11. század); a hangok neve (eredetileg ut, re, mi, fa, sol, la) egy latin nyelvű János-himnusz sorainak kezdő szótagjaiból ered: UT queant laxis / REsonare fibris / MIra gestorum / FAmuli tuorum / SOLve pollutis / LAbiis reatum (‘Hogy szolgáid könnyed hangszálakkal zenghessék tetteid, távoztasd el a vétkek szennyét ajkaikról’), a himnusz ugyanis soronként lépkedett felfelé a skála hangjain. A szi vagy ti később adódott a skálához (a la után), az ut pedig a 16. században do-ra cserélődött.
