szivárvány
szivárvány – ‘távoli esőcseppeken megtörő napfény által előidézett, körív alakú, sokszínű fénytünemény az égbolton’; ‘‹régebben és tájnyelveken› szívócső, szívókút’: Oly szivárványt adott Isten (a szúnyogoknak), mellyel igen hamar az ember bőrét által fúrják, vérét kiszívják (Pázmány). Származékai: szivárványos, szivárványlik.
A szív1 ige önállóan ki nem mutatható igei *szivár származékából való -vány képzővel (mint irtvány, ragadvány); a feltett ige gyakorító képzős alakja a szivárog. A fénytünemény azért kapta ezt a nevet, mert a néphit szerint a ~ a két végén, ahol a láthatárt éri, vizet szív fel a világtengerből. Lásd még szivacs, szivar, szívós.
