sért
sért – ‘‹külső hatás› kellemetlen testi hatást, fájdalmat okoz’; ‘méltóságában, önérzetében bánt’: sérti a hiúságát; ‘‹jogot, érdeket› csorbít, támad’. Származékok és kapcsolt szavak: sértés, sértő, sértődik, sértődős, sértődékeny, sérteget, sértetlen, sérthetetlen; sérül, sérülés, sérülékeny; sérelem, sérelmes, sérelmez.
A szócsalád alapja egy elavult sérik (‘sérül’) ige, amelynek műveltető képzős származéka a ~, visszaható a sérül. A sér- tő ősi ugor örökség: vogul sárgi (‘láng nélkül ég’), osztják sarida (‘pörkölődik’), a jelentés az ‘ég’ ⇨ ‘fáj’ vonalon alakult. Lásd még sérv.
