ritka
ritka – ‘kevés darabban, példányban található’: ritka az ilyen őszinte ember; ‘aminek darabjai, elemei a szokottnál távolabb esnek egymástól’: ritka erdő, ritka haj; ‘különlegesen kiváló, nagyfokú’: ritka bölcsességről tett tanúságot. Származékai: ritkaság, ritkít, ritkítás, ritkul, ritkuló, ritkulás.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát rijetki, szlovák riedky (‘ritka’). A magyarba egy nő- vagy semlegesnemű déli szláv riedka, illetve riedko alak kerülhetett; a t zöngésség szerinti hasonulás eredménye.
