rideg
rideg – ‘barátságtalan, elutasító, részvétlen ‹ember›’; ‘zord, sivár, kietlen ‹táj›’; ‘télen-nyáron szabad ég alatt tartott ‹jószág›’: rideg marha; ‘merev ‹anyag, fém›’; ‘‹régen, nyelvjárásokban› egyedülálló, nőtlen, magános ‹férfi›’: rideg legény.
Bizonytalan eredetű szó. Lehet, hogy a német ledig (‘magános, szabad, lekötetlen’) középfelnémet ledec, lidic formáiból ered. E nézetet támogatja, hogy a szó legkorábbról kimutatott példái ilyen jelentésűek; ellene szól viszont, hogy a szóeleji l ⇨ r hangfejlődést nehéz magyarázni. A szó mai elsődleges jelentésköre talán a hideg beleértésével teljesedett ki.
