rétor
rétor – ‘szónok’. – retorika: ‘szónoklattan, az ékesszólás művészete’; ‘túl hangzatos, szónokias beszéd’. – retorikus: ‘a retorika művelője’; ‘a szónoklattannal kapcsolatos’; ‘szónokias, fellengzős’.
Nemzetközi szócsalád a görög rhétór (‘szónok’), illetve a rhetoriké (tekhné) (‘a szónoklat mestersége’) alapján, latin közvetítéssel (rhetor, rhetorica). Alapja az eiró (‘mond, beszél’) ige passzív rhé-töve. Lásd még réma.
