rend
rend – ‘tárgyak, folyamatok szabályozott, áttekinthető sora, állapota’; ‘összefüggés, értelem’; ‘az az állapot, amikor minden a maga szokott helyén van’; ‘lekaszált fű, gabona sora’; ‘a hűbéri társadalom egy osztálya: a nemesi rend’; ‘szerzetesi, lovagi társulás: bencés rend, lovagrend’. Származékai: rendes, rendel, rendelés, rendelet, rendelő, rendelkezik, rendelkezés, rendeltetés, rendre, rendetlen, rendetlenség, rendetlenkedik, rendez, rendező, rendezőség, rendezés, rendezett, rendezetlen, rendezget, rendezkedik, rendeződik, rendi, rendiség.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén red, szlovák rad (‘sor, rend, osztály’). A magyar szó korai átvétel a 10. század vége előttről, egy szláv nazális *rend formájában.
