rak
rak – ‘tesz, helyez ‹valahová, valamibe›’; ‘‹rakteret› megtölt’; ‘épít’: fészket rak. Származékai: rakás, rakott, rakodik, rakodó, rakodás, rakódik, rakosgat, rakomány.
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból: finn rakkenta (‘készít, épít’), észt rake (‘keret, szegély’). E származtatást nehezíti, hogy csak távoli rokonnyelvekre hivatkozhat.
