pót-
pót- – ‘‹összetételek első tagjaként› pótlólagos, helyettesítő, járulékos, kiegészítő’: pótadó, pótkerék, pótkávé, póthitel, póttag, pótvizsga stb.
A ~ előtag a pótol igéből elvont tőalak; az ilyen összetételek a nyelvújítás korától napjainkig keletkeznek, gyakran a német Ersatz-, Zusatz- előtagú szavak mintájára.
