para-
para- – ‹olykor, összetételek előtagjaként› ‘melletti, kívüli; szabálytalan, helytelen’. – parafenomén: ‘okkult képességeket mutató egyén, illetve ilyen jelenség’. – parafizika: ‘az okkultizmus egyik ága’. – parahélium: ‘melléknap, hamis nap az égen ‹jégkristály-felhőkön való tükröződés következtében›’. – parakinézis: ‘összerendezetlen mozgás, képtelenség a mozgás rendezésére’. – paralingvisztika: ‘a nyelvi közlés nem hangzó elemeivel, kísérőjelenségeivel foglalkozó tudomány’. – paramilitáris: ‘a hadseregen kívüli, de katonailag szervezett ‹csapat›’. – paramnézia: ‘emlékezetzavar’. – paranormális: ‘természetfölötti, természetes úton nem magyarázható’.– parapszichológia: ‘az okkult jelenségekkel foglalkozó lélektan’.
A közös para elem görög elöljárószó és igekötő: ‘mellett, kívül, körül, mentén’. Az utótagokra nézve lásd fenomén, fizika, kinetika, lingvisztika, militáris, amnézia, normális, pszichológia. Lásd még parabola, paradigma, paradox, parafrázis, parainézis, paraldehid, paralel, paralízis, parallaxis, paraméter, paranoia, paraszimpatikus, paraszolvencia, paródia, parókia, parúzia.
