monostor
monostor – ‘szerzetesi rendház’.
Nemzetközi szó a latin monasterium nyomán, amely a görög monasztérion (‘remetelak’) átvétele. Ez a monadzó (‘egyedül van’) származéka a valaminek helyét jelölő -térion toldalékkal (pl. ergasztérion, azaz ‘műhely’ az ergadzó, azaz ‘dolgozik’ szóból), tehát ‘magános életre való hely’. A ~ a latin szó középkori monasteria alakváltozatából vezethető le hangrendi illeszkedéssel; a korai monostora véghangzója úgy maradt el, hogy birtokos személyjelnek érezték. Lásd még monarchia, monád, monizmus, mono-, monogram, monokini, monokli, monológ, monopólium, monoton.
