mese
mese – ‘csodás elemekkel átszőtt, költött elbeszélés’; ‘cselekményes mű történeti váza’: a regény meséje; ‘kibúvó, mellébeszélés’: mese habbal, nincs mese. Származékai: mesés, mesél, mesélget, mesebeli.
Feltehető mes- alapszava talán ugor kori örökség: osztják mas (‘monda’). A magyar szó magánhangzója palatalizálódott, talán a palatális tőhangzó s (ugor *njcs) hatására.
