mérce
mérce – ‘mérőrúd; beosztásos üveg mérőedény’; ‘‹régen› mérőedény szemes terménynek’; ‘követelmény’: magas mércével mér.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén, szlovák merica (‘mérce, véka’); ezek kapcsolatosak a mér esetleges szláv előzményével. A magyar szóalak a hangrendi illeszkedés és a két nyílt szótagos tendencia jegyében, valamint a tőmagánhangzó nyúlásával formálódott: merica ⇨ merice ⇨ merce ⇨ mérce.
