lég
lég – ‘levegő’: Kivirult a lég, vidul a határ (Tompa); ‘‹összetételek előtagjaként› levegő-, levegőben való, levegővel kapcsolatos’: légkör, léggömb, légnemű, légüres, légmentes, légvonal, légvédelmi stb.
Nyelvújítási alkotás a levegő ég (tkp. lebegő ég) csonkításával; Kazinczy leleménye (lásd még levegő). A ~ egyszótagos voltában szerencsésnek bizonyult mint költői szó, és még inkább mint előtag olyan összetételekhez, amelyek többnyire a német Luft- mintáját követték. Mai nyelvünkben csak ezek az összetételek éltetik, a ~ maga irodalmi szó maradt.
