lator
lator – ‘rabló, gonosztevő’; ‘‹melléknévként› elvetemült’.
Legvalószínűbben a latin latro (‘rabló, zsoldos, útonálló’) származéka, de alakjára nagyban hathatott a más eredetű német Lotter (‘mihaszna, csavargó, kurafi’). Valószínűleg e két forrásból ered a szerb-horvát lotar, szlovén loter, szlovák lotor (‘tolvaj, naplopó, szoknyavadász’ stb.) is, de nem bizonyítható, hogy ezek volnának a ~ közvetlen forrásai.
