küllő
küllő – ‘kerék talpát az agyhoz kötő, sugárirányú rudak egyike’.
Alighanem ótörök eredetű: csagatáj, karakalpak kegej. A legkorábbi kejő, kevő, külő alakok jelzik, hogy a török előzményekből előbb keő lett, s ebbe léptek be a különféle hiátustöltők; végül a külő alak jutott túlsúlyra, majd az l intervokálisan megkettőződött.
