könyv
könyv – ‘nyomtatott szöveget tartalmazó lapokból egybefűzött vagy kötött, fedéllel ellátott írásmű’; ‘az ilyen mint szellemi alkotás’; ‘terjedelmes írásmű kisebb tartalmi egysége’: Mózes ötödik könyve; ‘kis könyv formájú okirat’: tagsági könyv; ‘üzleti számadásokat tartalmazó iratok együttese’: könyvvizsgáló. Származékai: könyvecske, könyves, könyvel, könyvelő, könyvelés, könyvészet.
Sok ázsiai nyelvben elterjedt vándorszó; forrása talán a sumér eredetű asszír kunukku (‘pecsét’), talán a kínai küen (‘könyvtekercs’). A magyar szó átadója lehetett valamelyik török nyelv, hiszen az írásos műveltség több szava (betű, ír1, szám) ered ebből a körből, de az egyetlen török nyelvi adat, az ujgur küin (‘könyvtekercs’) nem perdöntő bizonyíték. A ~ eredetibb formája könyű, könyő volt; a ~ forma a ragos alakokból vonódott el: könyüet ⇨ könyvet.
