kengyel
kengyel – ‘a nyeregről kétoldalt lecsüngő fém lábtartó’; ‘ilyen alakú hallócsontocska a fülben’; ‘nadrág talpallója’.
Vitatott eredetű szó. Lehet a kihalt kégy (‘abroncs, karika’) származéka a ritka denominális -l képzővel, amelybe utólag lépett be egy szervetlen -n járulákhang (mint bakancs, bogáncs). Más nézet szerint egy kengy-al összetételről van szó, amelynek második eleme tkp. alj, míg az első egy ki nem mutatott, de rokonnyelvi szavak alapján (pl. vogul kenys, azaz ‘bőrharisnya’) feltehető *kengy szó volna ‘lábbeli’ jelentéssel. Lásd még kengyelfutó.
