irigy
irigy – ‘a maga tulajdonát, jó sorát önzőn féltő’; ‘más jómódját, sikereit bosszankodva figyelő, azokat elkívánó’. Származékai: irigység, irigyel, irigykedik.
Igen bizonytalan eredetű szó. Van oly merész vélekedés, amely az irigykedik ritka, korai irelkedik változatára alapozva egy ír- alapszót tételez fel, amely lehetne az érik tövének í-ző változata; a jelentésbeli szakadékot a sárgára érik kifejezés és a sárgul az irígységtől szólás összefüggése hidalná át.
