irha
irha – ‘prémes állatbőr’; ‘belső oldalán bársonyosra kidolgozott birkabőr’: irhabunda; ‘a bőrnek a hám alatti kötőszöveti rétege’; ‘az ember bőre, az ember maga’: félti az irháját.
Német eredetű szó: középfelnémet, bajor-osztrák irch (‘timsóval cserzett fehér szarvas- vagy zergebőr’); lehet, hogy részben a szerb-horvát irha közvetítésével került nyelvünkbe. A német szó végső forrása a latin hircus (‘kecskebak’).
