ipa
ipa – ‘apósa’.
Vitatott eredetű szó. Valószínűbb, hogy ip- töve finnugor eredetű: vogul up (‘após, sógor’), lapp vuoppa (‘após’); a szóvégi -a talán birtokos személyjel, talán kicsinyítő képző. Más nézet szerint az ~ a magyar apa régi alakváltozata, amely idővel jelentésében elkülönült. A két magyarázat nem feltétlenül zárja ki egymást, mivel mindkét szó rokonnyelvi megfelelői azonos eredetűek. Elavult, illetve nyelvjárási szó.
