ín
ín – ‘az izmot a csonthoz kötő rostos szalag’; ‘inda’; ‘‹régen› lábszár’: inába szállt a bátorsága. Származéka: inas.
Ősi uráli örökség: vogul tän, osztják jan, zürjén szen, szelkup ten (‘ín, ér’). A rokonnyelvi szókezdő mássalhangzók a magyarba nem kerültek át. Lásd még inal.
