honorácior
honorácior – ‘közhivatalt viselő közrendű személy’.
Latin történelmi szakszó (honoratior), a honoratus (’tisztelt, tekintélyes’) középfoka a honorare (’tisztel’) igéből; töve honos, honoris (’tisztelet, megbecsülés’). A ~ tehát arra utal, hogy az ilyen személy tekintélyesebb, mint a többi „nemtelen”, de annyira mégsem, mint a nemesek. Lásd még honorál.
