hárs

Teljes szövegű keresés

hárs – ‘mézillatú virágot termő fa’.
Ősi finnugor örökség: zürjén kats, finn kosku (‘fakéreg’). A szóeleji k h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A korábbi hás alak véghangzója toldalékok előtt, intervokális helyzetben megkettőződött, majd ss rs elhasonulás következett be (mint birs, nyárs, nyers stb.) A rokon nyelvekből eredő ‘fakéreg, háncs’ jelentés sokáig párhuzamosan élt nyelvünkben a szó mai jelentésével; a ~ talán egy ‘háncsfa, háncsnak való fa’ értelmű hársfa összetétel előtagjaként lett önálló fanévvé annak alapján, hogy a hársfa héja igen alkalmas háncskészítésre.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT