gerinc
gerinc – ‘a nyak- és hátcsigolyák sora’; ‘hegység magasabb csúcsainak egybefüggő vonulata’; ‘élben találkozó lapok kiképzett vonala’: tetőgerinc, könyvgerinc; ‘központi, összekötő elem’: a cselekmény gerince; ‘szilárd erkölcsi magatartás’: gerinces ember. Származékai: gerinces, gerinctelen.
Bizonytalan származású szó. Talán hangfestő eredetű, és ger- eleme a nyelvjárási gernye (‘szikár; gerinc’), gercsa (‘gerinc, ádámcsutka’), gernyó, géra, girbic (‘sovány, púpos’) és geréb (‘csigolya, hátgerinc’) családjába tartozik. Korai geréc, geric alakjai lehetnek az eredetiek, az n hang alighanem későbbi betoldás, mint a bakancs, barlang, bogáncs szavakban.
