furulya
furulya – ‘pásztorsíp, ajaksípos egyszerű népi hangszer’.
A balkáni és kelet-európai nyelvekben elterjedt vándorszó a román fluier, fluieră (‘pásztorsíp’) szóra vezethető vissza, amely hangutánzó eredetű, a fluiera (‘fütyül, süvít’) igével kapcsolatos. A magyar ~ alak úgy jött létre, hogy előbb a szóeleji mássalhangzó-torlódás hangzócserével (flu–ful) oldódott fel, majd a l és r hangok helyet cseréltek, végül az l palatalizálódott. A tájnyelvekben gyakori furugla g elemére nincs kielégítő magyarázat.
