furfang
furfang – ‘ravasz csel, fortély, leleményesség’. Származékai: furfangos, furfangoskodik.
Valószínűleg olasz eredetű szó, a furfante (‘gazfickó, kópé, csibész’) magyarosult formája, bár az nt ⇨ ng hangváltozást más példák nem támogatják. Legkorábbi előfordulásaiban kétségtelenül furfánt alakú, és személyt jelent. A ~ ma általános jelentése úgy alakult ki, hogy a személyt jelentő szóból képzett melléknévi furfangos (mint kópés, csibészes) származékban a tőszót idővel már fogalomnak érezték (mint pl. a fortélyosban), és ilyen értelemben vonták el újra belőle.
