fullánk
fullánk – ‘méh, darázs potrohvégi szúró szerve’.
Származékszó egy elavult fúl (‘szúr’) igéből, amely ugor eredetű: vogul pulep (‘dugó’), osztják pulta (‘szúr’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A korábbi fulák alak lehet az eredeti, ahol a k deverbális névszóképző; az intervokális l megnyúlt, a szóvég pedig alighanem a falánk, félénk s hasonló igei származékok hatására változott el.
