fülemüle
fülemüle – ‘csalogány’.
Latin jövevényszó, a philomela magyarosodott alakja: labializáció, hangrendi illeszkedés, valamint az ikerszó-szerű könnyed hangzás igénye együtt hozta létre. Az első két szótagra hathatott a madár szép hangja miatt beleértett fül szó is. A latin szó előzménye a görög philoméla, amely a philosz (‘barát’) és mélé (‘ének’) elemekből áll, tehát ‘az ének kedvelője’. Egy görög monda szerint Philoméla balsorsú athéni királylány volt, akit az istenek csalogánnyá változtattak, hogy megmenekülhessen üldözői elől. Valószínűleg nem az ő neve köznevesült madárnévvé, hanem a madárnév vált személynévvé az eredetmondában.
