fű
fű – ‘alacsony, keskeny levelű, lágyszárú növény; ennek tömege’; ‘füves hely, pázsit, kaszáló’: a fűre lépni tilos; ‘gyógynövény’: ezerjófű. Származékai: füves, füvesít, füvel (‘legel, legeltet’), füvész, füvészkedik.
Ősi örökség az ugor korból: vogul, osztják pum (‘fű, széna’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A füvész nyelvújítási alkotás. Lásd még fű-fa.
