fehér
fehér – ‘hószínű’. Származékai: fehérül, fehéredik, fehérség, fehérlik, fehérje.
Bizonytalan eredetű szó. Lehet, hogy első feh, fej eleme (lásd pl. Fejér megye!) finnugor örökség: lapp peju (‘fehér’). Ez esetben a ~ szóvége képző; a h, illetve j egyaránt lehet hiátustöltő. Az egyetlen távoli nyelvből vett példa bizonyító ereje azonban vajmi csekély. A fehérje szót Szily Kálmán alkotta meg az albumin (‘a tojásfehérje proteinje’) helyettesítéséül a tojás fehérje szókapcsolatból. Lásd még fehérnép, fehérorosz.
